Pünkösdvasárnap

PÜNKÖSDVASÁRNAP – ÜNNEPI MISE – A – 2020
 
Az első olvasmányt az Apostolok Cselekedeteiből halljuk. Szent Lukács evangélista, az Apostolok Cselekedeteinek szerzője olyan időben írja művét (Kr. u. 80 körül, vagy a 80-as években), amikor az Egyház már átlépte Palesztina határát, és a Római Birodalom keleti részén már helyi egyházak láncolata alakult ki. Tehát, az Egyház már létezett kis egyházi közösségekben. Szent Lukács a pünkösdi eseményekben jelöli meg az Egyház egész világra szóló missziójának kezdetét, ezért a Szentlélek eljövetelét úgy írja le, hogy abban már láthatóvá válik a későbbi világegyház.
Az elbeszélt eseményeket így kezdi felidézni Lukács: „Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.” (ApCsel 2,1) A „mindnyájan” az apostolokból, az asszonyokból, Máriából, Jézus anyjából és rokonaiból álló kis csoportot jelenti, amely az Úr Jézus mennybemenetele után együtt imádkozott. Ezt így írja le Lukács: „Erre az olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1,12-14) A szövegből az az érdekesség is kitűnik, hogy az „ugyanazon a helyen” azonos azzal az „emeleti terem”-mel, amiről azt mondja Lukács, „ahol együtt szoktak lenni”, és amely megegyezik az utolsó vacsora termével. Akik tehát pünkösd napján együtt voltak, valamennyien az eljövendő Egyházat képviselik.
A Szentlélek eljövetele és az általa kiváltott hatás, a nyelveken beszélés, külsőleg is érzékelhető jelenség volt. A pünkösd eredetileg aratási ünnep volt, később pedig összekötötték a Sínai-hegyen történt törvényhozás emlékével. Érdekes felsorolásban halljuk a népnevek és lakóhelyük felsorolását. Ez egyetemes jelentésű, és a mindenki által értett beszéddel együtt azt jelenti, hogy az evangéliumot a világ minden nyelvén hirdetik (ezt jelenti az Egyház tulajdonságai közül a „katolikus” kifejezés).
Az evangéliumban az Úr Jézus megjelenik tanítványainak, és ő adja nekik a Szentlélek ajándékát. Az Egyházban majd a bűnbocsánat (szentgyónás) gyakorlatában lesz a Szentlélek gyógyító erejének egyik legnagyobb megnyilvánulása. Az evangélium két részből áll: 1. Az Úr Jézus igazolja magát a tanítványok előtt; 2. A Szentlélek adományait adja át nekik. Ebben az értelemben a feltámadás különösen is örömhír: az orvoslás, a bűnbocsánat és a helyreállítás jó híre a világnak.
Az Úr Jézus megjelent tanítványai körében, hogy feltámadását tanúsítsa előttük, és így megalapozza (és megerősítse) hitüket. Ezért megjelenésekor megmutatta nekik kezét és oldalát, a sebek helyét, hogy igazolja, bizonyítsa: ő maga az, élő valóságában, aki visszajött a halálból. A tanítványok tehát ugyanazzal találkoztak, akit szenvedése és halála előtt ismertek. Az Úr Jézus megjelenésének a célja nem csupán az, hogy feltámadását igazolja, hanem, hogy küldetését átadja nekik, hogy amikor ő kilép a világból, akkor tanítványai folytassák művét, szüntelenül jelenítsék meg Isten megbocsátó szeretetét. Ezért fogalmaz így: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) A tanítványokhoz szól, de ők az idők végéig a Jézus követségében járó Egyházat képviselik már, ezért a megbízatás magának, az Egyháznak, mint közösségnek is szól.
Az Úr Jézus küldetésének lényege Isten irgalmának megjelenítése, és az Atya megbocsátó szeretetének megismertetése. Célja, hogy feloldja az ószövetségi bűntető istenképet. Az apostoloknak és az Egyháznak is kötelessége lesz ennek a küldetésnek a folytatása. Az irgalmas Atya arcát kell megmutatni a világnak és az embereknek. Ezért Jézus ünnepélyesen szól hozzájuk: „Ezt mondva rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneit, azok bocsánatot nyernek, s akiknek megtartjátok, azok nem nyernek bocsánatot!” (Jn 20,23) A tanítványok, Jézus példája nyomán a megbocsátást, az irgalmasságot gyakorolják, a bűnök eltörlésének, és a megszentelésnek lesznek hatékony közvetítői. Ezt Isten felhatalmazásával és erejével tehetik, amelyre Jézustól kapják a Szentlelket. Ez a bűnbocsátó hatalom nem emberi erőlködés, hanem isteni megbízás, melyben a feltámadt Krisztus ereje mutatkozik meg.
Az Ószövetségben Isten Lelkének kiárasztása mindig Isten különleges cselekvésének, hatalma közbelépésének jele volt. A próféták úgy látták, hogy rászorulunk Isten erejére, aki képes az emberi gyengeséget orvosolni, átalakítani gyarló voltunkat, megerősíteni és hatékonyabbá tenni készségünket. Az erőt Isten Lelkétől várták.
Az Úr Jézus a Lélek erejével jött, megkeresztelkedésekor emberségét a Szentlélek hatotta át. A tanítványok, s így az Egyház is a Szentlélek ereje által teljesítik a kiengesztelődés szolgálatát. Az isteni irgalom közvetítése nemcsak egyszerűen feloldozás a bűn vádja alól, hanem visszahelyezés az elvesztett kegyelmi állapotba, beöltöztetés az istengyermeki hivatásba, először a keresztségben történik, majd megismétlődik és teljessé lesz a bűnbánat (szentgyónás) szentségében. Jézus bűnbocsátó, gyógyító ereje az Egyház szolgálata által az idők végéig közöttünk marad.
A Katolikus Egyház Katekizmusában olvassuk a pünkösdről: „…A Szentlélek jövetele az utolsó idők kezdete, az Egyház ideje, mely örökli, de még nem tölti be a királyságot.” (732) A Bizánci liturgia így beszél pünkösdről: „Láttuk az igazi Fényt, megkaptuk az égi Lelket, megtaláltuk a valódi hitet: imádjuk az oszthatatlan Háromságot, mert ő váltott meg minket!” Akit megkereszteltek, az már találkozott a Szentlélekkel, akit megbérmáltak, az megkapta a Szentlélek ajándékainak teljességét: Bölcsesség; Értelem; Jótanács; Tudomány; Lelki erősség; Jámborság; Istenfélelem, valamint: „erőt és küldetést kap, hogy Krisztus élő tanúja legyen a világban.” Idézzük emlékezetünkbe bérmálásunk eseményét, amikor ránk is leszállt a Szentlélek, eltötötte lelkünket, és képesített, hogy élő tanúivá legyünk mi is a Feltámadottnak! Legyen minden pünkösd bérmálásunk ünnepi emlékezése! Tudatosuljon bennünk, hogy a Szentlélek által megerősítve lehetünk Krisztus élő tanúi a világban!
XII. Pius pápa imájával fohászkodjunk:
„Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá!
Jöjj, és maradj velem mindenkor!
Tölts el bensőséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt,
hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel
és teljes erőmből szolgáljak neki.
Neked ajándékozom testem és lelkem összes képességeit.
Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon!
Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat!
Ó, Szeretet Lelke, tölts el bőségesen hatékony kegyelmeiddel!
Öntsd belém erényeid teljességét, növeld hitemet, erősítsd reményemet,
gyarapítsd bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet!
Árassz el hét ajándékod, gyümölcseid és boldogságaid bőségével!
Legszentebb Széntháromság, lelkem legyen a szentélyed! Ámen.”



2024. december 13.
Advent 3. vasárnapja
Adventben, hétköznap reggel 6 órakor kezdődnek a hajnali szentmisék, utána reggelire hívjuk a gyerekeket és a diákokat.
Bővebben
2024. december 13.
Templomunk liturgikus rendje
Jövő vasárnap (december 22.), 18 órától karácsonyi gyóntatás lesz templomunkban. Használjuk ki a szentgyónási lehetőséget a közelgő ünnepekre készülve!
Bővebben
2024. december 13.
Olvasmány
„Ujjongj és zengjél háladalt, mert nagy és szent a te Megváltód.” (Iz 12)
Bővebben