Egyházközségi nap a Julianeumban

Hársfák és jázminbokrok illatába öltözött május 28-án, pünkösdhétfőn a soproni Lőverek aljában megbúvó kicsike templom udvara.
Itt tartotta második egyházközségi napját a Szent Margit templom közössége Bognár István plébános atya vezetésével.
Az ünnep az egyházközség legnagyobb vállalkozása, a templom bővítésének gondolata s akarata köré szerveződött.

A cél közösségteremtő erejét jelezte az a sokadalom, amely a templom előtti teret megtöltötte. A hatalmas teret uralta a szabadtéri szentmiséhez felállított oltár, ahol a 16 órakor kezdődő szentmisét Deés Ferenc nyugdíjas plébános atya, Németh Antal kópházi plébános és Bognár István, a Julianeum plébánosának koncelebrálása mellett Kutschi András, oroszlányi plébános, a Szent Margit templom egykori segédlelkésze mutatta be. András atya – aki Oroszlány városától díszpolgárságot kapott, amiért 2 év alatt felépítette a város új templomát – szentbeszédében sok hasznos információval és ötlettel szolgált a templomépítő közösségünk részére.
A Julianeum Kórus, a már megszokott magas színvonalú énekével – többek között gregorián misével – emelte a szentmise lelkiségét. Ezt követően István atya leleplezte az új épületegyüttes 1:200-as léptékű makettjét, így láthatóvá vált, hogyan alkot majd harmonikus együttest a harangláb, a jelenlegi udvar, a mostani templom (villaépület), a tervezett parkolók, és az új templom. A gyönyörű makett mindenkit lenyűgözött. István atya avatóbeszédében Lukács evangélistát idézte: „Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e a pénzéből, hogy fel is építse?
Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember, építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.”(Lk 14,28-30), majd lényegi mondandóját, a következővel fejezte be: „Mint gondos építőmester, az Istentől nekem jutott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást, senki nem rakhat.” (1Kor 3,10-11)
A délután különösen szép élménye volt a 20 éves Szent Margit Óvoda gyermekei által bemutatott Pünkösdölő.
A „lelki alapkőletétel” 18 órakor vette kezdetét, amikor István atya vezetésével a leendő templom alapjain stációkkal kitűzött imádságos utat járhatták be a hívek. A „Fény útján” a Húsvét és Pünkösd közti időszak 14 stációját jártuk végig, ezúttal is a templomépítés gondolatára fókuszálva. Az egyes stációkat a hívek olvasták, köztük a templom hívei közé tartozó tervező építész is. Ezt a lelki örömöket tartalmazó imádságos együttlétet még az átfutó eső sem tudta megszakítani. A programot a hívek önzetlen adományaiból összeadott gazdag agapé, sok örömmel és vidámsággal kísért közös együttlét zárta, ahol, a több száz fős tömegben meglepően sokan voltak a középkorú, családos szülők és fiatalok.
A nap zárásaként, István atya méltán fejezte ki abbéli örömét és reményét, hogy az ilyen erős összefogás, előbb-utóbb babért terem, s idézte a nap Mindszenty Józseftől kölcsönzött mottóját:
„Csak az maradandó ebben az életben, amit az emberek hitből, … és szeretetből tesznek.”

Vigné Kovács Margit