Evangélium

2018. június 22.

EVANGÉLIUM /Lk 1,57-66. 80/
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.


Vissza...

2024. április 19.
Húsvét 4. vasárnapja
Pénteken a szentmisét plébániánk elhunytjaiért ajánljuk fel. A szentmise után megemlékezést tartunk az altemplomban.
Bővebben
2024. április 19.
Templomunk liturgikus rendje
Szerdán a soproni Szent György templom búcsúünnepe lesz, ezért szerdán nem lesz szentmise a Nepomuki Szent János kápolnában.
Bővebben
2024. április 19.
Olvasmány
„A kő, amelyet az építők félredobtak, íme, az lett szegletkővé.” (Zsolt 117)
Bővebben