Evangélium

2018. június 22.

EVANGÉLIUM /Lk 1,57-66. 80/
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.


Vissza...

2026. február 13.
Évközi 6. vasárnap - Könyörgőnap a világ éhezőiért
Hamvazószerda szigorú böjti nap. A betöltött 14. életévtől kötelező a hústilalom, és a 18-tól 60 éves korig háromszor szabad étkezni és csak egyszer jóllakni.
Bővebben
2026. február 13.
Templomunk liturgikus rendje
A héten, hamvazószerdával megkezdődik a nagyböjt bűnbánati időszaka, amikor Urunk, Jézus Krisztus szenvedésére és halálára emlékezünk, és feltámadásának ünnepére készülünk.
Bővebben
2026. február 13.
Olvasmány
„Boldogok, akik Isten útján járnak, és törvényét követik.” (Zsolt 118)
Bővebben