EVANGÉLIUM / Jn 6, 24-35/

Abban az időben: amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: ,,Mester, mikor jöttél ide?'' ,,Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek – őt ugyanis az Atya igazolta.'' Erre megkérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?'' ,,Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.'' De ők így folytatták: ,,Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.'' Jézus erre így szólt: ,,Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.'' Erre így szóltak hozzá: ,,Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!'' ,,Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.''