XVI. Benedek pápa megnyitotta a hit évét

Október 11-én délelőtt, 50 évvel a II. Vatikáni Zsinat kezdete után, a Szent Péter téren bemutatott ünnepélyes szentmisével a Szentatya megnyitotta a hit évét.

A Szentatya felsorolta azon sajátos mozzanatokat, amelyek a hit évét megnyitó szertartást gazdagítják: a bevonulás, amely felidézte a zsinati atyák ünnepélyes bevonulását, a zsinat alatt használt evangéliumoskönyv másolatának intronizációja, továbbá a zsinat hét végső üzenetének és a Katolikus Egyház Katekizmusának átadása. Ezt a gesztust a pápa a szentmise végén, az áldást megelőzően hajtotta végre.

Ezek a jelek nemcsak az emlékezést szolgálják, hanem felkínálják annak a távlatát, hogy túlmutassunk a megemlékezésen. Arra szólítanak bennünket, hogy még jobban elmélyüljünk abban a lelki mozgalomban, amely a II. Vatikáni Zsinatot jellemezte, azt magunkévá tegyük és tovább műveljük valódi értelmében – hangsúlyozta XVI. Benedek. Majd így folytatta: ez ma is, mint mindig, a Krisztusba vetett hit, az apostoli hit, amely arra ösztönöz bennünket, hogy hirdessük Krisztust minden embernek az Egyház történelmi zarándoklata során.

A hit éve, amelyet ma megnyitunk, következetesen kapcsolódik az Egyháznak az utóbbi 50 évben megtett útjához – emelte ki a Szentatya. A zsinattól kezdve Isten Szolgája, VI. Pál tanítóhivatalán át, aki 1967-ben meghirdette a hit évét, egészen a 2000. év nagy jubileumáig, amellyel Boldog II. János Pál ismét felmutatta az egész emberiségnek Jézus Krisztust, aki az egyetlen Üdvözítő tegnap, ma és mindörökké.

Majd így tanított a Szentatya: a  hitben Isten örökös jelenje visszhangzik fel, amely túlmutat az időn, ugyanakkor mi csak a megismételhetetlen mában fogadhatjuk be. A legfontosabb feladat egy ilyen jelentős évfordulón, hogy az egész Egyházban megújítsuk a pozitív feszültséget, a vágyat, hogy ismét hirdessük Krisztust a ma emberének. Ahhoz azonban, hogy az új evangelizációra ösztönző belső indíték ne maradjon pusztán elméleti és ne vétkezzen zűrzavar keltésével, arra van szükség, hogy konkrét és pontosan meghatározott alapokra támaszkodjon.

Ez az alap a II. Vatikáni Zsinat tanítása – folytatta homíliáját XVI. Benedek. Ezért hangsúlyozta már több ízben, hogy vissza kell térni a zsinat „olvasatához”, hogy megtaláljuk hiteles lelkiségét. A zsinati szövegekben található a II. Vatikánum igazi öröksége. A dokumentumokra való hivatkozás megóv az idejétmúlt nosztalgia és az előrefutás szélsőségeitől. Lehetővé teszi, hogy észrevegyük az újdonságot a folytonosságban. A zsinat nem talált ki semmi újat a hit témáját illetően, nem akarta a régit újjal helyettesíteni. Sokkal inkább arra törekedett, hogy ugyanaz a hit tovább éljen a mában, élő hit maradjon a változó világban – tanítja a pápa.

Ha összhangban vagyunk azzal a valódi irányvonallal, amelyet Boldog XXIII. János adott a II. Vatikáni Zsinatnak, akkor a most megkezdődött hit évében megvalósíthatjuk a zsinat célkitűzését az Egyház egyetlen útjának keretein belül. Az Egyház szüntelenül elmélyíti azt a hitörökséget, amelyet Krisztus bízott rá. A zsinati atyák hatékonyabban kívánták bemutatni a hitet, és bizalommal megnyíltak a modern világgal folytatott párbeszédre, mert biztosak voltak hitükben, a szilárd sziklában, amelyre támaszkodtak. A zsinatot követő években azonban sokan megkülönböztetés nélkül elfogadták az uralkodó mentalitást, megkérdőjelezve magának a hitletéteménynek az alapjait, amelyeket sajnos már nem éreztek többé saját igazságaiknak – mondta homíliájában Benedek pápa.

Kiemelte: ha ma az Egyház új hit évét és új evangelizációt indít, akkor ezt nem azért teszi, hogy megemlékezzen egy évfordulóról, hanem azért, mert ma még nagyobb szükség van rá, mint ötven évvel ezelőtt. És erre a szükségre ugyanaz a válasz, mint amelyet a pápák és a zsinati atyák akartak adni, és amelyet a zsinati dokumentumok tartalmaznak. Ebbe a távlatba illeszkedik be az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának létrehozása is. Az utóbbi évtizedekben előrehaladt a spirituális „elsivatagosodás”.

Hogy mit jelentene egy Isten nélküli világ, azt sajnos már a zsinat idején is lehetett tudni a történelem tragikus fejezeteiből, de ma sajnos minden nap látjuk magunk körül. Elterjedt az üresség. Azonban éppen ennek a sivatagnak, ennek az űrnek a megtapasztalásából kiindulva fedezhetjük fel ismét a hit örömét, életbevágó fontosságát a mai emberek számára. A pusztaságban felfedezzük azokat az értékeket, amelyek alapvetően fontosak az élet számára. Napjainkban számtalan jele van az Isten, az élet végső értelme iránti szomjúságnak. Ezek a jelek gyakran burkolt vagy negatív formában vannak jelen. A sivatagban főleg olyan hívő emberekre van szükség, akik saját életükkel jelölik meg az Ígéret Földje felé vezető utat és így életben tartják a reményt. A megélt hit megnyitja szívünket Isten kegyelmének, aki megszabadít bennünket a borúlátástól. Ma, sokkal inkább, mint valaha, evangelizálni annyit jelent, mint tanúságot tenni Istenben megújult életünkkel jelölve meg az útirányt – tanított XVI. Benedek.

A szentmise első olvasmánya az utazó bölcsességéről szólt (Sir 34,9–13). Az utazás az élet metaforája; a bölcs utazó az, aki megtanulta az élet művészetét és azt meg tudja osztani testvéreivel – mint ahogy ez történik az El Camino zarándokúton a többi zarándokúton, amelyek nem véletlenül jöttek ismét divatba ezekben az években. Miért van az, hogy ma annyian érzik e zarándokutak szükségességét? Talán éppen azért, mivel itt megtalálják, vagy legalább is megsejtik létünk értelmét ezen a világon? A hit évét tehát így ábrázolhatjuk: zarándokút a mai világ sivatagjaiban, amelyre csak a legszükségesebbet visszük magunkkal: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se két ruhát, amint az Úr mondja az Apostoloknak, amikor szétküldi őket (Lk 9,3). Vigyük magunkkal az evangéliumot és az Egyház hitét, amelynek ragyogó kifejezései a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, valamint a 20 évvel ezelőtt közzétett Katolikus Egyház Katekizmusa – buzdított a Szentatya.

1962. október 11-én Szűz Mária istenanyaságának ünnepe volt – emlékeztetett XVI. Benedek pápa. Most ismét Mária oltalmába ajánlotta a hit évét, amint ezt tette egy héttel ezelőtt, loretói zarándoklata során. „Szűz Mária ragyogjon mindig csillagként az új evangelizáció útján. Segítsen bennünket, hogy megvalósíthassuk a gyakorlatban Pál apostol buzdítását: 'Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. Tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcsességgel… Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek s adjatok hálát általa Istennek, az Atyának”'(Kol 3,16-17). Ámen."