(El)köszönő-levél

Kedves István atya!

Elköszönő sorok illenének ide, hiszen 7 soproni esztendő után most új utakra indulsz. De bízzuk és hisszük, valójában nem búcsúzol tőlünk. Bármennyire „zárkózott” is ez a város, bármennyire „kis sziget” ez a városrész, Te már Lőver-lakónak számítasz.

Mikor ide érkeztél, nem voltál könnyű helyzetben. De akkor nyár volt: hosszabbak voltak a nappalok, többekkel találkozhattál a sétáid során, és valljuk be, azt a kicsinyke villa-katedrálist nem volt olyan nehéz megtölteni. És belevágtál: megteremtetted, hogy legyen egy olyan lelki alkalom, amikor az ovisok és a kisgyerekes családok is szentmisére jöhetnek. Kineveltél egy ministráns csapatot, akik segítenek „emberré faragni” az „élő köveket”. Meghonosítottad a Lőveri Estéket, hogy ne csak az imádságban, hanem a zenében és az együttgondolkodásban is közös élményeink legyenek. Sokunk szemét rányitottad a világra, amikor zarándokutakat szerveztél határon innen és túl. Mindeközben jegyespárokat és kispapokat oktattál, egészséges családokat és magányos betegeket látogattál, bíztattad a templomi kórus és a plébániai közösségek szárnypróbálgatásait.

Közben eltelt 7 különösen dolgos esztendő. Az aprócska „mocorgók” sorban iskolába kerültek, a kisgyerekek komoly kamaszokká érlelődtek, a Lőverek népessége lassú cserélődésnek indult, és sokak végleg elköltöztek tőlünk. Most pedig tél van: rövidebbek a világos órák és az új feladataid miatt Te is egyre kevesebbet jársz az Alpok „lába ujjai” között… Azt mondják, 7 évente mindannyian sejtjeinkig megújulunk. A mi egyházközségünk a szó legszorosabb értelmében új alapokra helyeztetett, méghozzá különösen mély alapokra. Templomépítésbe fogtunk, és ezt a lelkileg, fizikálisan és erőforrások tekintetében is erőn felüli vállalkozást nagyon mélyről kellett indítani. És (bár sokan féltettünk az első kapavágás idején) Te végigharcoltad, végigvezényelted és végigimádkoztad az építkezés éveit. Köszönjük, hogy szüntelen tanítottál minket bízni, és hogy velünk voltál mindvégig! Most elengedünk, mert másutt bizonyára nagyobb szükség van Rád. De ne feledd, van itt egy hely az Alpok lába-ujjai között, ahol minden írott és íratlan téglában benne vagy!

Isten áldása kísérjen az új állomáshelyeden! Kérünk, imádkozz értünk továbbra is, hogy élő kövekből építsük tovább templomodat!

2016. november 20.