Evangélium

2018. június 22.

EVANGÉLIUM /Lk 1,57-66. 80/
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.


Vissza...

2026. október 9.
Évközi 28. vasárnap
Október a rózsafüzér hónapja. Kapcsolódjunk bele a közös imádságba, és tapasztaljuk meg a rózsafüzér erejét!
Bővebben
2026. október 9.
Templomunk liturgikus rendje
A Nepomuki Szent János kápolnában október 21-én (szerda) lesz az utolsó szentmise az idei évben. A téli időszámítás alatt itt, a templomban lesznek a szerdai szentmisék is.
Bővebben
2026. október 9.
Olvasmány
„Otthonom lesz az Isten háza mindörökké, szünet nélkül.” (Zsolt 22)
Bővebben